Az óvoda életéből                               

Intézményünk jövőre ünnepli fennállásának 45. évfordulóját. Egy kicsi intézmény életében ez szép kerek szám. Ez alatt az időszak alatt többször nehézségekkel küzdöttünk, több alkalommal a létünk volt a tét, ráadásul újra meg újra belső „tényezők“ is nehezítették helyzetünket.

 2002. július 1-től közös igazgatóság alá szerveződött a két intézmény. A gazdasági válság szele minket is megérintett, így 2010. január 1-től egy fedél alá kerültünk az iskolával, így most már az óvoda az iskola „igazi kistestvére „lett.

                Az óvoda szó hallatán sokunknak a saját gyermekkorunk jut eszünkbe, a sok játék és a kedves óvó néni, akihez néha-néha olyan jó volt hozzábújni. Felidéződnek a múlt kedves, szívunk mélyén dédelgetett emlékképei, s gondolatban újra meg újra átéljük a kisgyermekkor megannyi csodálatos varázsát. A kisgyermekkor az emberi élet hatalmas tartaléka, nem a kötelességek, hanem a szabadság ideje.

Gyermekeink sorsát az óvodából, iskolából kikerülve továbbra is figyelemmel kísérjük, hiszen úgy érezzük, hogy részben továbbra is felelősek vagyunk érettük.

Jelenleg egy heterogén csoportunk van maximális gyermeklétszámmal.

Tárgyi feltételeink a lehetőségekhez mérten gazdagodnak, a tavalyi évben elkezdtük a belső berendezés fokozatos felújítását.

            Óvodánk nevelési programja 2009-ben íródott, melynek címe „Kíváncsi Napocska“. Az óvónő olyan, mint a családban az édesanya, aki gondoskodó szeretetével beragyogja a család mindennapjait. Nem engedhetjük, hogy ajkáról elhervadjon a mosoly, mert akkor vele pusztul az emberiség is. A bevezetett nevelési program az eddigi jól bevált értékekhez és óvodánk sokéves hagyományaihoz igazodik. Tükrözi célunkat, hogy gyermekeink harmonikus, érdeklődő, kreatív, kitartó, szeretetre fogékony gyermekek legyenek. Elanyagiasodott, érzelmileg elsivárosodott világunkban ez utóbbinak egyre nagyobb szükségét érezzük. Arra törekszünk, hogy gyermekeink együttműködjenek társaikkal, önállóan döntsenek és oldják meg az egymás közti konfliktusokat.

            Elsődleges a család szerepe, mellyel törekszünk kiépíteni a jó kapcsolatot, annak érdekében, hogy a gyermeket megértsük és közös erővel eredményesen nevelhessük.

       „Nem elég a szülőföld szeretetéről beszélni,

        a szülőföld levegőjét be kell lélegezni,

        a dalokat meg kell dalolni,

        akkor is,ha merőben más körülöttünk az élet

        És mások az alkalmak is, amelyek között felcsendülnek

                                                              Dr. Barsi Ernő

Gyermekeink számára a tanév során számos élményszerző közös programot szervezünk, hiszen csak az válik maradandóvá, amit élményein, tapasztalatain keresztül sajátít el. Felnőtt korukra ez által lesznek értékes tagjai falunknak és tágabb környezetünknek.

Együtt kell vezetnünk őket ezen az úton, hogy értékadó gyökereikhez mindig visszataláljanak.